5 lépés, hogy az alkotás könnyedén szokássá váljon – külön időráfordítás nélkül
Mindennapi kreativitás – Hogyan tedd szokássá, ne csak hangulatfüggővé?
…avagy: a ceruzád nem csak akkor dolgozik, amikor inspirált vagy
Mondok valamit, ami elsőre nem hangzik túl menőn: az inspiráció nem megbízható. Olyan, mint a villamos, ami akkor jön, amikor már rég elindultál gyalog, mert nem bírtad kivárni, hogy megérkezzen. Néha pont akkor jön, amikor kell, néha meg egyszerűen lemaradsz róla.
Ha az alkotást csak akkor csinálnád, amikor azt „érzed”, hogy most azonnal festened kell – akkor az olyan lenne, mint egy viharos nyári románc: izgalmas, de ritkán maradandó (bár, nyilván vannak kivételek, de legyünk őszinték: nem ez az általános.)
Az alkotás, ha jól csinálod, nem a hangulatodtól függ, hanem a tőled, attól, hogy csinálod. Nem baj, ha nem vagy még ennek tudatában, jó hír, hogy ez is tanulható. Nem erőltetve, nem művészkedve, nem kontrolláltan, hanem szerethetően, szelíden, mégis következetesen, szinte láthatatlanul beépítve a zsúfolt mindennapjaidba.
De miért legyen szokás az alkotás?
Mert a szokások azok a dolgok, melyek akkor is megtörténnek, amikor épp nincs kedved hozzájuk. Annyira benned van a cselekvés mikéntje, hogy szinte robotpilóta üzemmódban is csinálod. Mit jelent ez pontosan?
Gondolj bele: fogat mosol reggel, még ha fáradt is vagy. Mert tudod, miért csinálod: nem akarod, hogy elromoljanak a fogaid, különben is utálod a fogászati fúró hangját. Ezért hát csinálod, mosod a fogad, nem gondolkodsz, és ha esetleg kimaradna – ugye nincs ilyen? – az lenne a furcsa.
Jó hír, hogy az alkotással is pont ez történhet – ha rendszeresen alkotsz, hiányozni fog, ha kimarad.
És nem azért, mert produktív vagy vele, hanem mert jól esik. Mert emlékeztet arra, hogy nemcsak úgy lógsz a világban, hanem a fizikai világon túli alkotó emberi lényként létezel.
A leggyakoribb kifogás: „Nincs rá időm”
Ismerős? Hát, persze, mindannyiunknak az. A „nincs időm” mondat mögött valójában nem mindig időhiány van, hanem inkább valami belső félelem:
- Félelem attól, hogy nem lesz „elég jó” az, amit csinálunk.
- Félelem, hogy pazaroljuk az időnket valamire, ami nem „hasznos”.
- Félelem attól, hogy meg kellene állni a nagy rohanásban – és ez bizony kényelmetlen lehet.
Az alkotás viszont épp ezekkel a félelmekkel kezd el dolgozni. Nem kell hozzá sok idő – csak engedély magadtól.
A következő 5 lépés során azt mutatom meg neked, hogyan tudod szokásoddá formálni az alkotó pillanatokat anélkül, hogy erre külön időt és energiát dedikálnál.
A cél az, hogy pár percnyi alkotással megtapasztald annak minden jótékony hatását. Ha szánsz erre időt, erősödik az önbizalmad, fokozódik az önismereted, fontossá válik számodra az öngondoskodás, és – nem elhanyagolhatóan – megnyugtatod az idegrendszeredet.
Nézzük is meg ezeket a lépéseket!
5 lépés, hogy az alkotás ne csak fellángolás, hanem szokás legyen
1.lépés: Legyen egyszerű, ne tökéletes
Az alkotás nem csak akkor működik, ha van hozzá külön műterem és természetes fény. Akkor is teljes értékű, ha a külön műhely nincs meg, de van a kezed ügyében egy toll, ceruza, egy darab papír, és szánsz rá pár percet.
Ne tervezd túl az egészet, legyenek könnyen elérhetőek az egyszerű eszközök. A túlkomplikált rituálék a maximalizmus távoli rokonai. Nemhogy nem működnek, de meg is gátolnak az élet minél teljesebb megélésében – tudom, mert sokáig én is ebben a téves univerzumban éltem.
Tipp: készíts egy „alkotó-dobozt”, amiben benne van minden, amihez nyúlnál. Legyen könnyen elérhető, ne tartson egy fél napig, míg előkeresed valamennyit. Elegendő néhány alapdolog : ceruza, pasztellkréta, festék, papírok, esetleg vászon.
2.lépés: Kapcsold valamihez, ami már szokásoddá vált
Ez az ún. „szokáshalmozás” módszere. Ha olvastad az Atomi szokások című könyvet James Clear-től, akkor nem ismeretlen számodra mindez. Ő fogalmazta meg, hogy egy új szokást legkönnyebben úgy építhetsz be a napi rutinodba, ha egy már meglévő szokásodhoz kapcsolod, így automatikusan beépül az új szokás a régi mellé. Vagyis, igazából az új szokást szinte észrevétlenül hozzákapcsolod egy már meglévőhöz.
- Például: miközben fő a kávéd → firkálj egy apróságot.
- Lefekvés előtt → színezz 5 percet.
- Vasárnap reggeli előtt → a füzetedbe próbálj ki pár új formát vagy mintát.
Így nem kell külön „időt találni rá”, egyszerűen összekapcsolod egy már begyakorolt, automatikusan működővel.
3.lépés: Ne a végeredményt nézd, hanem a folyamatot
Aki csak akkor alkot, amikor biztos benne, hogy valami „szép” lesz, az garantáltan ritkán fog alkotni.
Az elején én is beleestem ebbe a hibába, minden alkotásomról azt hittem, hogy annak „a legszebbnek” kell lennie, különben nem ér semmit. Ennek a hozzáállásnak az lett a vége, hogy évekig csak a fióknak alkottam, nem mutattam meg senkinek, de gyakrabban inkább nem is csináltam, mert nem tartottam „elég jónak”.
A kreatív folyamat pont attól működik, hogy nem lineáris. Néha káosz, néha áramlás, néha csak egy firkálás, amiből semmi nem lesz – csak valami leülepszik benned.
Tedd fel magadnak a kérdést: Hajlandó vagyok-e alkotni csak azért, mert jól esik – és nem azért, hogy valamit mutathassak kifelé?
4.lépés: Tartsd szem előtt – szó szerint
Ha elpakolod az alkotós eszközeid, az agyad azt gondolja: „ezt most nem használjuk”. Viszont, ha ott van a szemed előtt mondjuk egy ceruza, egy kis jegyzetfüzet, egy színes toll, akkor az elméd automatikusan azt érzi: ez elérhető, ezt használhatom.
Én ugyanezt csinálom nemcsak az alkotáshoz használt eszközeimmel, de a hegedűmmel is: tüntetőleg minden reggel kiteszem a nappali egy jól látható helyére, hogy még véletlenül se jusson az eszembe, hogy nem gyakorlok. Ha napi 15 perc, akkor annyi. Egy idő után azt vettem észre, hogy már nehezebb nem így tenni és hiányzik, ha nem volt meg a napi minimum gyakorlás.
Tegyél ki te is inspiráló cetliket, vagy készíts egy „alkotás-emlékeztetőt” – egy szó, egy kép, vagy egy Pinterestről letöltött neked tetsző festmény, rajz. Ezek az apró vizuális horgonyok az elején nagyon sokat segítenek, hogy egy új szokás automatikusan beépüljön, ezért javaslom, ne kicsinyítsd le a jelentőségüket.
5.lépés: Kezdd kis lépésekben – és legyél türelmes magaddal
Az alkotás nem sprint, nem egy újabb projekt, amit meg kell csinálnod. Nem kell hetente új sorozattal előállnod. Senki sem várja el tőled, te se várd magadtól. Még csak szépnek se kell lennie – bár, kinek mi a szép – elegendő, ha csak a magad örömére foglalkozol vele.
Kezdetben akár napi 5 perc is megteszi. A lényeg a rendszeresség, és nem az eredményesség.
Ha mégis kimarad egy nap? Semmi baj!
Másnap ott folytathatod, ahol jól esik, ne bántsd magad emiatt, senki sem tökéletes, előfordul. A lényeg, hogy amint teheted, „szállj vissza a vonatra”, azaz, vedd elő az alkotó eszközeidet és rajzolj, fess, kollázsolj, varrj, horgolj, vagy csinálj bármit, ami kikapcsol és egy más dimenzióba helyez.
És ha nem jön az ihlet?
Mondok valamit: az ihlet túl van dimenzionálva. Gondolj bele, ha a nagy művészek mind az ihletre vártak volna – ami vagy eljön vagy nem – akkor sosem születtek volna meg azok a művek, amiért ma a fél világ rajong! Az ihlet nem előfeltétel, hanem mellékhatás.
Meg fogsz rajta lepődni, hogy minél gyakrabban alkotsz, annál gyakrabban jön az ihlet is.
BÓNUSZ
Kérdések, melyeket időnként érdemes feltenned magadnak:
- Mikor kapcsolódtam magamhoz utoljára az alkotáson keresztül?
- Miért félek néha attól, hogy időt szánjak rá?
- Milyen kreatív tevékenység adott nekem örömöt gyerekként – és most vajon miért nem csinálom?
- Mi történne, ha a szabad perceimet nem a telefonra, hanem egy színes ceruzára cserélném?
Kapcsolódj vissza magadhoz – újra meg újra!
A rendszeres alkotás kinyitja a kaput egy másik világba, ami egészen áthatja majd a lényedet, és belülről formál téged. Egy belső tér, ahová nem a teljesítmény, hanem a valódi jelenlét miatt mész be.
Ha megtalálod ezt a ritmust, nem leszel függő az ihlettől, mert már nem kívülről várod, hanem belül kapcsolódsz hozzá. Ne higgy nekem, próbáld ki!
Egy kis segítség, ha most csinálnád először:
- Válaszd ki azt a napszakot, amikor könnyedén rászánsz 5 percet.
- Tarts kéznél egy füzetet vagy papírt. Figyelj: csak magadnak alkotsz! Nem „megmutatós”.
- Ne gondolkodj sokat. Csak indulj el egy egyszerű vonallal, egy színnel, vagy egy formával.
Várj, ne menj még, olvass tovább:
Ha még nem olvastad:
Az alkotás titkos mellékhatásai – amikről senki nem beszél
Ez a cikk segít megérteni, mit nyerhetsz azzal, ha rendszeresen alkotótevékenységet végzel.
Ezt a mostani bejegyzést pedig azért írtam, hogy megmutassam neked, miként és hogyan építsd be az életedbe az alkotást – tartósan, finoman és szerethetően.
Ha tetszett, kérlek oszd meg másokkal is ezt a blogbejegyzést!
Ha alkotnál, de még bátortalan vagy, próbáld ki ezt:
Fekete-fehér geometrikus absztrakt stílusban készült színező, melyet te tölthetsz meg színekkel, vagy kedved szerint így is hagyhatod. Ha beteszed egy szép keretbe, gyönyörű és modern dekorációként használhatod az otthonod falainak díszítésére. Használd bátran a képzeleted, fesd, színezd, töltsd meg élettel! Jó szórakozást!
Végezetül ne feledd!
Nem kell ahhoz művésznek lenned, hogy alkoss.
Nem kell inspiráltnak lenned, hogy elkezd.
Nem kell tökéletesnek lennie, hogy működjön.
Csak kezdd el – és engedd, hogy szokássá váljon. A többit majd elintézi a kezed.
5 lépés, hogy az alkotás könnyedén szokássá váljon – külön időráfordítás nélkül
5 egyszerű lépés ahhoz, hogy könnyedén, külön időráfordítás nélkül mindennapi szokássá formáld az alkotást – öngondoskodás mesterfokon!
Az alkotás titkos mellékhatásai – amikről senki sem beszél
Az alkotás nem kiváltság, pláne nem luxus, hanem egy finom, de erőteljes, személyiséget formáló eszköz, mellyel tudatosabban és magabiztosabban élheted az életed.
Miért vágyunk a szépre – kívül és belül?
Előfordult már veled, hogy beleszerettél valamibe, amit nem is terveztél megvenni? Nyilván… Nem azért választottad, mert „kellett”, hanem azért, mert azt érezted, akarod. Lehet, hogy
Mi is az az absztrakt művészet? – Így kezdődött minden
Amikor a művészet nem csupán egy hobbi, hanem az életed! A művészet – különösen az absztrakt művészet – talán a legtöbb ember számára múzeumokhoz, galériákhoz,
