Amikor a művészet nem csupán egy hobbi, hanem az életed!
A művészet – különösen az absztrakt művészet – talán a legtöbb ember számára múzeumokhoz, galériákhoz, látványos kiállításokhoz kötődik – számomra azonban mindig is sokkal többet jelentett. Egy világot, ahol szabadon mozoghatok, ahol megérthetem önmagam, és ahol alkotások mögött érzések, gondolatok és történetek húzódnak meg.
Honnan indult a kapcsolatom az – absztrakt – művészettel?
Valamikor egészen kicsi gyerekkoromban még nem tudtam pontosan, mit érzékeltem művészetként – csak azt, hogy nagyon izgalmasnak láttam ezt a világot.
Édesanyám könyvespolcán – a szépirodalmi művek mellett – szebbnél szebb albumok, nehéz, nagy könyvek sorakoztak. Volt közöttük néhány művészeti album is. Egyiküket különösen izgalmasnak találtam: egy nehéz, vászonborítású művészeti albumot, amely kívül-belül gyönyörű volt. Modern absztrakt művészet volt a címe.
A vászonborítás valamiféle prémium-érzetet keltett bennem, úgy képzeltem, ebben a könyvben igazán nagyszerű dolgokat találok majd. Így is lett. Itt láttam először Piet Mondrian színes, tökéletesen szabályos kompozícióit és Jackson Pollock végtelenül kaotikus, mégis furcsán harmonikus festékörvényeit.
Talán nyolc vagy kilenc éves lehettem, amikor először találkoztam ezzel a művészeti könyvvel.. Nem tudtam még, mi az, hogy geometrikus absztrakt művészet, és az action painting sem volt ismerős fogalom számomra. De azt éreztem, hogy azok a képek tökéletes ellentétei mindannak, amivel addig találkoztam.
A képek elvarázsoltak, egy, az addigitól merőben eltérő világba hívogattak. Mintha a vonalak, formák, színek egy titkos nyelven beszéltek volna hozzám.
Igazából ez volt az első igazi találkozásom a művészet világával. És innét nem akartam visszafordulni, bár ez sokáig csak a tudatallatti részemben élt tovább, az életem más irányba fordult jó ideig. Aztán – ahogyan az lenni szokott – csak kibújt a szög a zsákból! 🙂
Miért pont az absztrakt művészet?
Sokan azt kérdezik: hogyan lehet valamit érteni vagy kedvelni, ami „nem ábrázol semmit”? Hol van benne a történet, a jelentés, az emberi arc vagy bármi más, amitől konkrétan felismerhető lesz?
Számomra épp az a csodálatos az absztrakt művészet világában, hogy nem mondja meg, mit gondolj vagy mit érezz.
- Meghagyja számodra a szabadságot.
- Teret ad az értelmezésnek, miközben közvetít valami nagyon is emberit: ritmust, érzelmet, mozgást, vagy épp a csendet.
A geometrikus absztrakt művészet különösen közel áll hozzám. Az egyszerű formákban rejlő mélység, a színek arányainak finom harmóniája, a ritmikus vonalak rajzolta rend és rendszer – ezek olyan elemek, amelyek számomra egyensúlyt, letisztultságot és belső nyugalmat hordoznak.
Ez a gondolat inspirálta például ezt a fekete-piros geometrikus absztrakt Giclée nyomatot is, amelyben a forma és szín egysége újra és újra visszatérő motívum a munkámban.
A művészet hatása az emberre – sokkal több, mint vizuális élmény
A művészet hatása az emberre nem mérhető csupán esztétikai kategóriákban. A festmények, grafikák, szobrok, installációk képesek emlékeztetni minket valamire, amit talán már elfelejtettünk: a valódi figyelemre, az elmélyülésre.
Személyes tapasztalatom az, hogy amikor egy képet nézek hosszasan egy kiállításon vagy éppen egy saját alkotást készítek, akkor szinte szó szerint megszűnik a világ zaja. Szerencsés esetben kinn és benn is csend lesz, nem is szeretek ilyenkor sem beszélni, sem nagyon gondolkodni, csak hagyom, hadd járjon át valami egészen megfoghatatlan érzés.
Nem gondolnák sokan, de ehhez a folyamathoz rengeteg energiára van szükség. Amit kivetek a papírra – néha vászonra – az egy masszív, energiát és figyelmet igénylő folyamat. Mire készen lesz egy festmény egy grafika, rendszerint igencsak elfáradok, főként szellemileg.
Miért történik ez? Mert valódi kapcsolódás történik. Nem a külvilággal, hanem a belső világgal. Ezért is foglalkoztat egyre mélyebben az alkotás lelki oldala: az a tér, ahol a művészet nem pusztán képeket hoz létre, hanem egyfajta mentális, lelki állapotot idéz elő.
Ezért hiszem, hogy a művészet nem luxus – hanem szükséglet. Különösen egy olyan világban, ahol a vizuális zaj és a rohanás elhomályosítja az egyéni érzékelést.
A művészet a XX. században – fordulópont
A XX. század a művészet történetében olyan időszak volt, amely teljes paradigmaváltást hozott. A valóság leképezése helyett a belső világok, a struktúrák, a tudatalatti, a formai absztrakció került előtérbe. Ennek jeles képviselői a már említett P. Mondrian a maga geometrikus absztrakt világával, illetve J. Pollock, aki az ún. csepegtetéses technikával alkotott valami teljesen újszerűt.
A kortárs művészet ma is ebből az örökségből táplálkozik. Nem feltétlenül akar tetszeni. Nem illik bele minden térbe. De épp ezért lehet igazán erős és emlékezetes.
És ezért is készítem úgy az alkotásaimat, hogy azok ne csak „szépek” legyenek – hanem gondolatokat indítsanak el. Akár egy apró, mini absztrakt print is hordozhat magában egy egész világot.
Mit jelent számomra a művészet ma?
A művészet számomra nem válasz, hanem kérdés. Nem eredmény, hanem egy mindig lüktető folyamat az élet (újra)értelmezésére.
Amikor alkotok, tulajdonképpen egy párbeszédet is folytatok a világgal – és azokkal, akik majd kapcsolatba kerülnek az adott képpel. Nem akarom elmondani, mit gondoljanak. Inkább teret adni arra, hogy ők is érezzenek, gondolkodjanak és kapcsolódjanak.
Ezért választottam a kortárs művészet formáját, azon belül is az absztrakt és geometrikus absztrakt irányzatokat. És ezért érzem, hogy ez nem csak az én utam – hanem sokak számára lehet kapaszkodó, ihlet, inspiráció is.
Ezért minden munkám mögött ott van az a személyes történet, ami ide vezetett.
- Az a bizonyos vászonborítású modern művészeteket bemutató könyv.
- Az első felismerés.
- A forma és szín varázsa.
- A belső harmónia szakadatlan keresése.
A művészet nem magyarázat – inkább egyfajta belső élmény
Sokszor találkozom azzal a véleménnyel, hogy az absztrakt képek „csak pacák”, vagy „véletlenszerű vonalak”. De aki igazán figyel, az meglátja bennük a szándékot, az arányokat, vagy azz érzelmeket, amelyek strukturált formában jelennek meg.
A geometrikus absztrakt művészet éppen attól különleges, hogy képes a szabályosság és a szabadság határán egyensúlyozni. Egyszerre teremt rendszert és enged szabadjára.
Ha végigkísértél ebben a bejegyzésben, talán te is érezted, hogy a művészeti alkotásokat nemcsak szemlélni érdemes, hanem megélni is.
Ha kíváncsi vagy, milyen formában jelenik meg ez az én világomban, látogass el a webshopomba:
👉 https://deepmeart.hu/
És, ha szívesen pillantanál be a mindennapjaimba, inspirációs folyamataimba, csatlakozz hozzám az Instagramon:
📸 https://www.instagram.com/deepmeart/
Neked mit jelent a művészet?
Írd meg kommentben, üzenetben vagy akár egy saját történetben. Szeretném, ha ez a blog nem csak rólam szólna, hanem rólunk – a művészetkedvelő közösségről, akik keresnek, kérdeznek, alkotnak és kapcsolódnak.
deepmeart.hu – ahol a forma találkozik a lélekkel
